Magyarország

A kék túra hősei

Bevallom, amikor évekkel ezelőtt felmerült az ötlet bennem és felírtam az ötletek közzé ezt a tervet, akkor magam sem hittem, hogy találok hozzá megfelelő embereket. Olyanokat, akik kellően motiváltak és megvan bennük a kitartás ahhoz, hogy újra és újra vállalják a nehézségek leküzdését egy cél miatt.

Teltek múltak az évek és ez a túramozgalom a szakmai berkeken kívül egyszercsak bekerült a köztudatba. Rengeteg fejlesztés, úthálózat felújítás, karbantartás, infrastruktúra fejlesztése után és a remek marketingnek köszönhetően a kék túra, már nem csak az elszánt, „öreg róka” turistáknak mondott valamit, hanem szinte mindenkinek.

Igy aztán egy szép napon, amikor egy túrán beszélgettünk és Veres Julcsi felvetette, hogy elkezdhetnénk a kék túrát és ott helyben többen lelkesen helyeseltek, így a terv átlépett a megvalósítandó fázisba.

Hősök születnek

Azóta hónapok teltek el és ma már túl vagyunk sok tapasztalaton és jópár túrán. Túravezetőként is nagy kihívás ezeket a túrákat levezényelni úgy, hogy a lehető legtöbben megtalálják benne azt, amiért elindultak. Eltűnődtem azon, hogy milyen nehéz feladat is ez, de valójában igazi küzdelemre született HŐSÖK-kel vagyok körülvéve.

Mit nyer, aki útra kel?

A MAG-ban vegyes korosztály található, vegyes kondícióval, egy valami azonban mindenkiben közös, az, hogy a szíve viszi előre. Megvan bennük a szükséges vágy ahhoz, hogy rávegyék magukat az elindulásra. Hisznek magukban, hogy képesek rá, hogy végigmenjenek. Bátran nekivágnak, bármilyen körülmények is fogadják őket a vadonban. Megvan bennük a kitartás, hogy a vízhólyagok, izomgörcsök, rovarcsípések ellenére a következő napon is vállukra kapják nehéz zsákjukat és újra útnak induljanak. Az emelkedőn felfelé időnként elmerengnek, hogy „mit is keresek én itt?”, de a csúcson már gyermeki örömmel élvezik a csókák levegőakrobatikáját. Feszegetik a határaikat, tűrőképességüket, mert tudják, csak így juthatnak előrébb. Félrerúgják a komfortzónájukat, mert azon belül sohasem gazdagodnának ilyen impulzusokkal.

Időt szánnak a pillanatnak, mert tudják, minden lépés valami újabb meglepetéssel szolgál. Maguk mögött hagyják a tegnapot és nem törődnek a holnappal, mert a ma az egyetlen nap, amikor megváltoztathatják a világot, a világukat.

Lelkes örömmel hasalnak le a fűbe a havasi cincér nászát szemlélve. Eltűnődnek milyen vad rótta útját ugyanezen az úton, hagyva hátra lábnyomát az útszéli dagonyában. Elkészítik az ezeregyedik fényképet is a bókoló lila virágocskáról. Észlelik az erdő befogadta őket és huncut mosollyal az arcán vet árnyékot a vándorokra. Tisztelettel fordulnak minden apróság felé, gyönyörködve a soha nem látott szépségekben, amelyekkel a természet elhalmozza őket. Hálásan mormolnak köszönetet, amiért a vihar elkerülte az útvonalukat.

Régi sorstársként, örömmel üdvözlik egymást és tudják a bajban mindig számíthatnak egymásra, legyen szó hátizsákcipelésről, lábmasszázsról, pótzokni átadásról akár.

Barátságok élednek

Esténként élvezettel kanalazzák be az ízletes vacsorát, majd világmegváltó beszélgetésekbe kezdenek, egyre tágabb ablakot nyitnak lelkük várfalán bepillantást engedve belső világukba. Elfelejtik az ítélkezést, mert felismerik, hogy mindenki élete más, egyedi és semmivel sem összehasonlítható, ezért mindenki a maga módján éli azt meg.

Hazatérve büszkeség tölti el szívüket, mert ezt az embert próbáló feladatot is sikeresen teljesítették. Élvezettel ejtőznek a meleg habokban, miközben mosolyogva gondolnak vissza az elmúlt napok emlékeire.

Lélekben már készülnek a következő etapra, mert tudják, addigra elmúlnak a csípések, horzsolások, ilyen-olyan fájdalmak és frissen megújulva egy újabb nagy kaland vár rájuk!

Örömmel tölt el, hogy ilyen Hősökkel együtt járom a kék utamat.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük