A Vezúv árnyékában

A Sorrentói félsziget a Vezúv árnyékában nyújtózik a Tirrén tenger kéklő hullámai közzé. Partvonala szabdalt, helyenként meredek sziklafalakon bújnak meg a települései.

Erre a vidékre érkeztünk, hogy felfedezzük a környék látnivalóit, ebből állítottam most össze egy csokorravalót.

Salerno:

A róla elnevezett Salernói öböl partjainál fekszik, kevésbé látogatott, mint neves szomszédai. Elsőként a Fellegvárat látogattuk meg, ahonnét pompás kilátás nyílt az alattunk elterülő városra. A várat II. Arechi longobárd herceg építette, aki nemcsak a város védelmi rendszerét építette ki városfallal, hanem még a várat is felépítette. Az egykori fellegvárban ma egy kis múzeum várja látogatókat, régi érmékkel, kerámiákkal. Meglepő módon a vár alatti domboldalon békésen legelésző tehenek araszolgattak a legjobb falatok után.

A városka szűk utcáin nézelődtünk és a katedrális már csak kívülről mutatta meg magát. Az 1085-ben felszentelt épület belső udvara így is impozánsan festett a mór jellegű árkádjaival.

Ime néhány programajánlat Salernoban:

Nápoly felett megkerülhetetlenül ott magasodik lerobbant tetejével, az 1238 méter magas Vezúv. A Nápolyi öböl minden szegletéből jól láthatóan emelkedik a horizont fölé. A ma is aktív vulkánnak számító hegyre a legegyszerűbben busszal lehet eljutni, mivel saját autóval parkolni csak nagyon alacsonyan lehet, ezért különböző társaságok kínálnak lehetőséget feljutni a hegyre.

A legfelső parkoló 1030 méter magasan van és onnan még kb. 2 km gyaloglással lehet elérni a kráter peremét. Mivel egy csepp árnyék sincs az úton, ezért fontos felkészülni a melegre sok vízzel és fejfedővel. A kráter pereméről jól látható a kráter mélye, ahol most csak törmelék jelzi az utolsó kitörés helyét.

Igy is eljuthatsz a Vezúvra:

Pompei

A Vezúv lábánál fekvő egykor pompás római város az egyik leghíresebbik áldozata a tűzhányó 79-es kitörésének.

A szörnyűséges esemény, amely a város pusztulását okozta és 1300 évig hamusírba temette, az utókor számára mégis rendkívüli lehetőséget teremtett arra, hogy egy komplett római város elrendezését, működését megismerje és sétára induljon a múltba.

Elképesztő látni az egykori gyorsétkezdéket, a villák mozaikdíszítését, a vízvezetékrendszer kialakítását, az utcák rendezettségét, a színházak monumentalitását. Szinte látjuk magunk előtt a Forumon a diskuráló polgárokat, a gladiátorok edzését az oszlopokkal szegélyezett területen, a vízet engedő hölgyeket, az elegáns villák luxus szobáiban sétáló kisasszonyokat. Megrázó élmény a Szökevények kertjében gipszből kiöntött testek utolsó mozdulatait látni…

Pompei mindenképpen megér egy látogatást. Az alábbi lehetőségek közül is választhatsz:

Capri

A Nápolyi öböl gyöngyszeme, természeti szépsége rabul ejti az oda érkezőket már az idők kezdete óta. Számos híres ember, római császár is felfedezte magának és használta pihenőhelyéül (Augusztus, Tiberius). Persze a modern kor hírességei is (pl. Gorkij, Lenin, Nietzsche, Picasso, Oscar Wide stb.) előszeretettel időztek a sziget villáiban.

Caprit hajóval lehet megközelíteni vagy komppal. A nyári hónapokban emberek ezrei érkeznek egynapos kirándulásra, hogy felfedezzék maguknak az álomszigetet. A kikötőből gyalogosan vagy helyi járatú buszokkal lehet feljutni Capri belvárosába, ahol számos étterem, butik, ajándéktárgyakat áruló bolt várja tárt ajtókkal a turistákat.

Capri a sziget alacsonyabbik részén fekszik, mindig tele van turistákkal, míg a magasabb részen szerpentinen át megközelítve el lehet jutni (buszokkal) Anacapriba, ami egy kissé nyugalmasabb, kevésbé zsúfolt, mint Capri. Innen egyszemélyes libegővel 13 perc alatt lehet felsuhanni a sziget legmagasabb hegyére a Monte Solarora (583 m). Számomra ez a 13 perc volt maga a relaxáció, mivel itt kertek, fák között, madárcsicsergésben, lágy szellőben emelkedünk és felérve pompás panoráma nyílt a szigetre.

Capri kihagyhatatlan látványossága a Via Krupp, amelynek megépítését egy német mágnás Krupp támogatta, hogy a Marina Piccola és a Quisisana területet összekösse. A világ legszebb panorámájú útját az „élő kőbe” vájták ki és több mint száz évvel az építése után is hibátlanul teljesíti feladatát, ma a turisták sokasága koptatja az ódon köveket, hogy aláereszkedjen a kikötőbe.

A városok felfedezése után, újra hajóra szálltunk és megkerültük a szigetet, hogy az ikonikus Faraglioni sziklákat is szemügyre vegyük. A sziklák élesen ágaskodnak, körülöttük több száz fehér kisebb nagyobb hajó siklik a vízen. A legnagyobb sziklán óriási kaput faragott a víz és a bátor hajósok, hogy elkápráztassák utasaikat átsiklanak a kapun, bár állítólag ez ma már nem megengedett, de ez úgy tűnt, hogy senkit sem zavart.

Capri programajánlatát itt találod:

Ravello

Az Amalfi part ékköve, bár a városka 350 méterrel a tengerszint felett emelkedik ki a többi település közül, Amalfiból indul az út, amely Ravellóba vezet.

A várost körbeölelik a hegyek és egyedülálló szépsége, nyugodtsága mágnesként vonzza a művészlelkeket. A zene városának is nevezik, nem véletlenül, hiszen egykor Wagner is előszeretettel időzött a Villa Rufolo varázslatos panorámájú kertjében, hallgatta a madarak énekét, a méhek zümmögését, a több száz méteres mélységből a hullámok dübörgését és mindez egyszercsak megihlette a zeneszerzőt és az évtizednyi hiábavalóság után, végre összeállt a fejében Parsifál, a Szent Grál lovagjának kalandos élettörténete, amely utolsó operája volt.

Wagner tiszteletére minden nyáron fesztivált rendeznek a Villa Rufolo kertjében, ott jártunkkor a színpad már készen várta a zenészeket.

Igy is eljuthatsz Ravellóba:

Istenek ösvénye

Ezt a napot nagyon vártam az útvonalról látott képek miatt. Bomeránóból indultunk útnak Nocella felé, amely a hegyek között megbúvó kistelepülés Positano felett. Persze az egész úton alig alig volt árnyék, ezért erre jól fel kellett készülnünk árnyékot adó kalapokkal és sok-sok innivalóval.

Az útvonalat az Istenek ösvényének nevezik, mert úgy tartja a legenda, hogy ezen az ösvényen ereszkedtek alá az égből az istenek, hogy megmártózzanak a kéklő habokban.

Az ösvény néhol nagy magasságban vezet, kitett helyeken, ezért lépésbiztonság erősen ajánlott a megtételéhez. Mindenesetre a fenséges látvány, az egész Amalfi partra nyíló panoráma minden fáradságot megért. Alig akadt olyan helyszín, ahol ne akartunk volna újabb és újabb fotókat készíteni. A fehér mészkő sziklák alatt egy házra lettünk figyelmesek, ahol egy társaság olasz dalokkal szórakoztatta magát és ezzel mi is zenei aláfestést kaptunk a tájhoz.

Nocelle hamarosan feltűnt egy sziklaélen és a térkép szerint is nagyon kevés volt már hátra, de aztán kiderült, hogy még egy völgyet is meg kell kerülni odáig és szintben is csak emelkedő várt ránk.

A hőség próbára tette a csapatunkat és megváltásként érkeztünk meg a falu szélén álló kis bárba, ahol kifosztottuk a hűtőpultot az üdítőkből és mennyei volt a frissen facsart narancslevük. Némi pihegés után aztán újra szedtük a lábunkat a falu központja felé, ami persze újra csak lépcsőkön volt elérhető, hogy elérjük még a Positanóba tartó buszt és megkíméljük magunkat az 1800 db lépcsőtől, ami innen meredeken levezetett Positanóba. A buszmegálló és az előtte álló „bárkocsi” fantasztikus olaszos lazaságot nyújtott.

Ha nem akarod egyedül megszervezni a túrádat, akkor szervezett csoportokhoz is csatlakozhatsz:

Sorrento

A róla elnevezett félsziget „fővárosa.” Sorrento az ókorban olyan híres császárok üdülőhelye volt, mint Tiberiusz, Augusztusz, Caligula és a belváros i.e. II-III. századi falai már az ő korukban is álltak.

Sorrento modern nagyváros és óvárosi magja szűk utcácskákból áll, ahol, a turista kedvére válogathat az éttermek kínálatából, a hűsítő fagyizók ajánlatából és számtalan csecse-becsét kínáló üzlet portékájából. Bár ez egész Sorrentói félszigetre jellemző, hogy a citrom élőben és díszítő elemként is rendkívül kedvelt elem, virág helyett is láttam az éttermek asztalán elhelyezve. Persze, ha bemerészkedünk a hegyek ölelésébe, akkor találkozhatunk igazi citrom ligetekkel is.

Itt minden a citromról szól, citromos a cukorka, a fagylalt, a parfé, a pálinkás pohár és még a végtelenségig sorolhatnám. Az errefelé termő citrom, óriási méretéről és rendkívül vastag héjáról ismerszik fel. A likőrök szerelmesei biztosan hallottak már a limoncellóról, amely hangzatos nevét tán elfogyasztása után az elmében felcsendülő zenebonáról kapta, ki tudja? Mindenesetre álljon most itt egy eredeti limoncelló recept Carla Maurotól, amit a Dekameron útikönyvben találtam:

Hozzávalók: 1 liter tiszta szesz, 7 db nagyméretű citrom lehetőleg az Amalfi parti vastaghéjú, 1 kg cukor és 1 liter víz.

Készítése: A lehámozott citromhéjat az alkoholban egy hétig áztatjuk, érleljük. A cukrot forrásban lévő vízben feloldjuk, amikor kihűlt hozzáadjuk a citromhéjról leöntött alkoholt. Vegyítés után finom szűrőn átszűrjük és hűtőben tároljuk. 

Ime néhány program Sorrentóban:

Az Amalfi partnak még számos érdekes városkája van, felfűzve sorra a mészkősziklák szirtjeire. A tájkép meseszép, a helyszínen vezetni nagy kihívásokat tartogat, mert az utak rendkívül szűkek, kanyargósak és a helyi vagy turista motorosok fittyet hánynak minden szabálynak, minden józan gondolkodásnak és kamikáze módjára az út közepén csoportosan közlekednek, minden talpalatnyi helyre behajtanak. Szóval, itt aztán el kell felejteni a langyos európai vezetési stílust, itt már inkább a dél-olasz káoszra lehet számítani.

Több évszakban is jártam már erre, furcsa kettősséget tapasztaltam. Nyáron zsúfolt, minden szolgáltatás ezerrel dübörög, télen pedig épp olyan kihalt, mint nálunk a Balaton. Igy hát érdemes dönteni, hogy kinek mi a fontos, hogy mikor is induljon útnak.