Debrecen,  Magyarország

Karantén túra: Debrecen környéki tekerés (Mikepércs, Vekeri-tó)

A karantén idején, a jövő-menő emberek, a természet szerelmesei nehezen bírják ki, hogy ne töltődjenek a szabad levegőn. Ez velem is így van, így aztán elég sokszor pattanok nyeregbe, hogy Debrecen környékén barangoljak.

Megszületett az ötlete annak, hogy hátha más is vágyna hasonló kiruccanásokra, így megosztom az útvonalat, látnivalókat veletek.

Az első túra élménye friss, ropogós, mert csak pár napja ragadtam bringát egy spontán ötlettől vezérelve és mentem egy kört.

Az útvonal jelzett része (zöld sáv) a térképen

Útvonal: Debrecen-Mikepércs-/Z/ Vekeri-tó- Panoráma út – Vámospércsi út – Debrecen

Táv: 36 km

Reggel sok autó között indultam útnak, de szerencsére a Mikepércsi úton már kerékpárút vezet, így nagy nyugalommal lehet nekivágni mindenféle forgalom esetén is. A várost elhagyva a Hosszúpályi útelágazáson átkelve, a néhány éve megépített kerékpár út vár, amit hidd el nagyra fogsz értékelni a városi szakasz döcögőssége után.

repce
Repcemező

Jobbról az út, a nemrég épült ipari negyed, balról azonban szántó, legelő fogad és, ha fókuszálod a figyelmedet, már ki is zökkent a mindennapi malomból a sárgán mosolygó repcemező. Én se bírom ki, leszállok és fotózni kezdem a nap, a kéklő ég és a sárga tenger összképét.

Aztán már újra nyeregben és már fel is tűnik a következő úticélom Mikepércs és a távolból már ezerszer is látott fatornyos temploma.

Mikepércs fazsindelyes református temploma

A település főutcáját elhagyva, megtapasztalom az igazi falusi csendet fecskecsicsergéssel, kedvesen köszönő emberekkel. Valahogy el is felejtettem, hogy Debrecentől 8 km-re már nem egy „csak úgy elmegyünk egymás mellett” mentalitás létezik, hanem az, amikor az emberek még észreveszik a velük szembe jövőt és még szükségesnek érzik, hogy ezt egy köszönés formájában tudassák is vele. Ki kell kapcsolnom a városi létem láthatatlanságát és bele kell mennem a sorozatos kommunikációba, és időnként még el is szégyellem magam, hogy ez már nekem sem természetesen jön, csak, ha figyelek rá.

Torony 4 fiatoronnyal és a tűzőr figyelő

Hamarosan a református templom előtt állok, aminek különlegessége a karcsú zsindelytetős harangtornya a 4 fiatoronnyal. A templomot 1793-ban építették és többször átépítették, ennek időpontjai most a zsindelyen olvasható évszámokból látszik. A templom erdélyi stílusú, vélhetőleg erdélyi ácsok építhették, kevés ehhez fogható templomot találunk Magyarországon (kivéve a gyevi bíró, vagyis a Felső Tisza mentén van azért sok hasonló gyönyörűség).

A templom előtt most is szorgos kezek rendezik a terepet. A település főterén áthajtva, megkeresem az Orosz István utcát, amely az Erdő utcában folytatódik, és azon kezdek el gurulni. Rendezett porták sorakoznak, egy helyen annyira különleges postaláda várja a híreket, hogy meg is örökítem.

postaláda
Postaláda

Az Erdő utca nevéhez hűen, tényleg az erdőbe visz, a falu szélén szerencsések, már igazi természetközeli élményben élhetik mindennapjaikat.

Az út

Sejtem, hogy a faluból kiérve nem lesz könnyű a terep, kell is némi erő karban és lábmunkában, hogy egyensúlyban a bringán maradjak, mert a homoktenger erősen hullámzásba kezd. Hajtok, amíg tudok, aztán feladom és tolni kezdem a bringát. Megjegyzem egy trekking vékonykerekű bringával vagyok, amit nem épp homokban való közlekedésre találtak ki. De sebaj, mert a lassítástól több időm marad nézelődni, fel is tűnik nekem egy ismerős sorminta, amit egy cserebogár húz maga után a porban, gyerekkoromban mennyi ilyet láttam!

Cserebogár sormintája

Szántók mellett haladok el, máshol épp fagyökereket ás ki egy munkagép, időnként feltűnik egy-egy jelzőkaró is.

Jelzés

Aztán egy idillikusabb területre érkezem, ahol már fák árnyékolnak, tücskök ciripelnek, egy egerészölyv párt riasztok fel érkezésemmel, de szerencsére nem távolodnak el nagyon csak pár méterrel a mező felett keringenek. Egy táblán feltűnik, hogy ez a terület Natura 2000 területhez tartozik, ami védi az élőhelyet, növényeket, állatokat, hogy fenntartható maradhasson a biológiai sokféleség. Most konkrétan a Nyárfáshegyi legelő északi részét érintem.

Tücsökzene

Innen már biciklire is tudok ülni néha, így felváltva sétálok és gurulok, amíg az út már nem megy tovább, mert egy békáktól hangos csatornához vezet. Tudom, már nagyon közel vagyok a Vekeri tóhoz, de bringával mégis egészen az aszfaltútig ajánlom elmenni és onnan visszafordulni a tó felé.

A csatorna partján

A Vekeri-tó kedvelt kiránduló célpont, talán kevesen tudják, hogy 1974-ben egy fél év alatt készült el, egy 17 hektáros és egy 1 hektáros tavat alakítottak ki, a vizet a Kati ér (Derecske-Kálló) felduzzasztásából nyerték. Ehhez sok-sok földmunkát, vízvezető árkot kellett kiásni, de nagyon kreatívan az ebből származó földből építették a tó közepén lévő szigetet. Valaha ez egy virágzó pihenőhely volt, sétahajóval, csónakokkal, sátrazási lehetőséggel. Mára fénye megkopott, inkább a természet kedvelők tesznek erre egy-egy látogatást. Nagy nagy örömmel láttam, hogy az elmúlt évek víznélkülisége elmúlt, és most igazán gazdag élővilágban gyönyörködhetünk.

Vekeri-tó

Szárcsák úsznak a zöldellő vízben, a fák leporolják tavaszi köntösüket és a kéken fehér ecsettel meghúzott felhőcsíkok pompáznak.

Stég a Vekeri-tónál

Innen több úton is vissza lehet térni Debrecenbe, én egy hosszabbat választva a Panoráma úton keresztül tekertem el a Vámospércsi útig, mert ott újra kerékpárúton lehet bejutni a városba.

Szárcsa

Praktikus infók:

  • Vigyél magaddal innivalót és legalább egy csokit, ha megéheznél, mert menet közben sehol nincs lehetőséged venni, vagy pótolni ezeket.
  • Ne mérgelődj, ha a por miatt gyalogolnod kell, ez egy gyalogos-kerékpáros útvonal, nézelődj, hallgasd a természetet! 
  • Legyél turista, fedezd fel közvetlen környezetedet!
  • Mikepércsről a Vekeri-tóig van zöld jelzés, a többi részen nincsen jelzés, amit követhetnél, – ez a rész ahol poros az út, – a többi részen aszfalt van, bringával jól járható.
  • Érezd jól magad!

8 hozzászólás

  • Bereczki Gizella

    Margókám!
    Igazi szépírás, azon túl, nem terjengős, jól felépített, érdekes és hát a fotók csodásak.
    Mint úti cél is kellemes, akár egy egész napos, kényelmes tempójú túrához. Én csak sóvárogni tudok egyelőre, de felírtam arra a képzeletbeli bakancslistámra, a közeli felfedezni valók közé.
    Köszönöm az élményt!

    • Margo

      Kedves Gizke!

      Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, ha sikerült kedvet csinálnom és felkerült a bakancslistára a hely! 🙂

  • Ildikó

    Szeretem ezt a környéket. Arra van a Rókás tó, kb 10 éve jártam arra. Akkor még az akkori EÜSE nek volt esti túrája Hajdubagos – Pac útvonalon. Azóta mindig szeretnék visszamenni. Jó volt látni a képeket, hallani a természet hangját. Köszike Margó 😍🍀🙏

    • Margo

      Igazán szívesen! 🙂 Örülök, ha a szép emlékek felidézésében segíthettem! 🙂 A Rókás-tó környéke lesz a következő úticél!:-)

  • Benke Ilona

    Szia Margóka!
    Nagyon élvezetés „túravezetés” volt! Köszönöm az élményt, csodás fotókat készítettél!
    Mi szoktunk bicajozni arrafelé, van ott egy darabka „kertünk” is.
    Vigyázzatok magatokra, puszillak benneteket!

  • Dr. Varga Edit

    Szia Margó!
    Csak most volt időm elolvasni ezt a blogot, de mondhatom, nagyon „jólesett”. Szinte felfrissültem lélekben a COVID-os hétköznapokból. Olvasás közben átéltem a túra élményét, a csodaszép fotóid pedig csak fokozták az élményt. Ilyen formában még nem bringáztam arrafelé, és a mikepércsi templomot sem néztem meg közelebbről.
    Nagyon köszönöm ezt a túrát!
    Remélem, jól vagytok. És a sokat emlegetett közhely: „Vigyázzatok magatokra!”
    Sok puszi!

    • Margo

      Kedves Editke!

      Én köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy velem tartottál virtuálisan! 🙂 Jól vagyunk köszönjük! Puszi

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük