Dél – Olaszországi kalandok 2. Matera

Pugliába érkezve a közeli Basilicata régió gyöngyszemét Materát, is érdemes meglátogatni, ami nem mellesleg az UNESCO Világörökség része. Nagy kedvencem a hely, mert annyira különleges, annyira megőrizte az egyediségét még a mai világban is, hogy igazán irigylésre méltó. Nem csak egy-egy épület, hanem az óváros egésze ejti rabul az arra járót. Itt biztosan nem rondítja el semmilyen multi cég plakátja, felirata a tájképet, mert itt mintha megállt volna az idő, megdermedt egy középkori pillanatban az egész város. Nem véletlen az sem, hogy az 1950-es évektől kezdve napjainkig népszerű filmforgatási helyszínként tűnnek fel Matera épületei. Itt forgatta többek között Mel Gibson a Passiót és a legújabb Ben Hur film szereplői is lovagoltak a várfalak mentén.

Különleges geológiája teszi alkalmassá a területet arra, hogy már kb. 8 ezer évvel ezelőtt is emberek húzódtak meg itt. A terület mészkő, így nem meglepő, hogy a 7-8-ik században, amikor bizánci szerzetesek érkeznek, lakásaikat a környező barlangokban alakították ki.

A történelem során hol királyi, hol nemesi birtokká vált a város, hol felvirágzott a fejlődése, hol pedig valami politikai hullám útját állta. A déli települések a gyenge termőtalaj miatt nem tudták felvenni a versenyt Olaszország északi részeivel gazdaságilag, így egyre inkább lemaradtak. Végül egy lázadást követően az 1900-as évek elejétől az állam nyújtott segítséget a déli városoknak.

A 20-ad század elején Materának 17 ezer lakosa volt, akik közül kb. 13 ezren laktak a barlanglakásokban, az úgynevezett sassikban. Hiába minden igyekezet és hiába épült szép lakónegyed, a város lakosságának esze ágában sem volt megválni az évszázadok óta használt lakásaiktól.

A városka életében kényszerű nagy változást az hozott, amikor a második világháború után Carlo Levi – Krisztus megállt Ebolinál című könyvében említést tett Materáról azzal, hogy a városka lakosságának több mint 70%-a együtt él háziállataival, víz és csatornázás nélküli barlanglakásaiban.

Ez óriási vihart kavart, az akkori igazságügyi miniszter Olaszország szégyenének tartotta a települést. Mindez odáig vezetett, hogy 1952-ben hoztak egy rendeletet, amelyben a városban neves építészek terveztek új városnegyedeket és elrendelték a lakosság teljes kitelepítését a sassikból. Azért, hogy megakadályozzák a lakosság visszaköltözését befalazták a barlanglakások ajtaját. Miután ennek a radikális lépésnek az lett a következménye, hogy 10 évvel a kilakoltatás után jónéhány barlang beomlott, így az olasz állam ráébredt, hogy mégis csak tenni kellene valamit, így nem kevés pénzzel támogatta az állaguk megőrzését. Szerencsére 1993-tól a Világörökség részét is képezi a hely.

A városban készült videót itt nézheted meg:

A barlanglakások eleinte szó szerint értelmezendők voltak, a felszíni karsztforma barlangjait használták lakásul. Aztán már jobban belevájtak a mésztufába, így hosszabb, tágasabb területeket kaptak. Épültek olyan lakások, amikor a barlang elé építettek előteret, volt, ahol közös udvar volt és a sziklákba vájták a barlangokat. A fejlettebb barlanglakások már többszintesek is lehettek vagy egymásra épültek és lépcső kötötte őket össze. Persze ez a fajta építkezési mód nemcsak az olaszok sajátsága, hiszen rögtön említhetném Kappadókiát Törökországban és persze nem is kell itthonról sem elmenni, ha ilyet szeretnénk látni, mert a Bükk alján több településen pl. Egerszalókon, Noszvajon, Cserépváralján stb. is láthatunk tufába vájt lakótereket.

Ha kocsival érkezünk Materaba ne hajtsunk be az óvárosba, mert elég kevés helyen van parkoló, inkább a modern városrészben tegyük le az autót. Érdemes figyelni a felfestett parkoló helyeket, a fehér színűvel keretezettek ingyenesek, a sárgák fizetősek.

A középkori város magja a Civita, amely egy magaslatra épült, erődítményszerűen. A város legmagasabb pontján a Dóm áll, szinte a város minden pontjáról jól látható.

Amikor beérünk a városba többször találkozunk majd jelzésekkel, irányító feliratokkal. Vannak tematikus utak amelyekhez csatlakozva bejárható a város. Az én javaslatom mégis az, hogy bátran hagyjuk magunkat elveszni a középkori utcácskákban, lessünk be a befalazott lakásokba, osonjunk be a ma is lakott házak udvarára, elképesztően szép és különös dolgokat találhatunk.

Mi a Dómot vettük célba, mivel tényleg mindenhonnan látható, na meg tényleg a város legmagasabb pontján van, ezért csak felfelé kell menni és így könnyen megtalálható. Vagy, ha a kényelmesebb utat választjuk, akkor a modern és a régi városrész határát jelző paloták mellett szinte kényelmesen el lehet hozzá sétálni. 

Ha Sassikon (Sassi=köveket jelent) keresztül haladunk, akkor előbb le kell ereszkednünk a középkori városrészbe, majd mindig felfelé haladva előbb-utóbb a Dóm téren találjuk magunkat. A 13. században épült Dóm fehér mészkőből épült, impozáns látványt nyújtó épület, mivel keveredik benne a mór és a román stílus, így apuliai román stílusban épült. Az egész épület latin kereszt alakú, a hajókat vaskos oszlopok tartják.

A Dóm ingyen látogatható, bár belépve jegyárusító asztalkát találunk, ők viszont a mésztufába vájt régi templomokba árulják a belépőt. Akit ez a téma érdekel, érdemes kombinált jegyet megvásárolni, mert olcsóbban lehet megnézni őket. Fantasztikus a múltban sétálni (a legrégebbi sziklatemplom a Santa Lucia alle Malve a 8. században épült) és rácsodálkozni, hogy milyen meseszerűen vájták ki a boltíveket, a fülkéket a sziklába és a megmaradt ikonok, freskók pedig igazi kuriózumnak számítanak.

A térről egy szűk átjárón keresztül sűrű lépcsősoron át vezet az út a városfalhoz Via della Madonna Virtuhoz, ahonnan szépséges panoráma nyílik a Matera folyóra és a mély völgyére és a szemben lévő felszíni formákra. A parkolótól indul az út a túl oldali barlanglakásokhoz.   

Több helyen is vannak barlanglakások (casa grotta), amelyeket berendeztek és némi belépőért meg lehet látogatni.

De igazán autentikus eredetieket is találunk, amelyek lakatlanok ugyan, de megtapasztalhatjuk, hogy milyen lehetett itt élni, kitekinthetünk az erkélyről a pompás város látképére és elképzelhetjük, hogy csendes délutánon itt iszogatjuk a kávénkat, miközben a túloldalon legelésző birkák csengőinek csilingelése tölti be a völgyet. A Szent Péter templomtól kell haladni a folyó parton követve a „kereszt tematikus utat” és hamarosan feltűnnek a barlanglakások. Kis empátiával máris érthetővé válik, hogy miért nem akartak az itt lakók innen kiköltözni.

Ha megéheznél a Via B. Buozzin több étterem kínálatából is választhatsz.

Természetesen árusok is kínálják portékáikat, amivel biztosan fogsz találkozni az az apró síp, amely kakast formáz, kerámiából készül. Azon túl, hogy kedves kis tárgy, a materaiak számára egy szimbólummá, illetve egy fontos segédeszközzé is vált. A régi időkben úgy hitték varázsereje van a sípnak, bent tartották a házban, főleg, ha újszülött érkezett és ezzel a kis tárggyal tartották távol a gonoszt és betegségeket tőle.

Matera egy igazi egyedi, különleges város, ahol a több ezer éves múlt élővé válik és kószálás közben mi is részévé válunk. 

Ha a környéken jársz ne hagyd Barit sem, amiről itt olvashatsz:

Dél-Olaszországi kalandok 1. Bari