Fülkék
Magyarország

Rejtélyes kövek a Bükkben

Imádom a rejtélyeket, a misztikumot, imádom azokat a helyeket, amelyek nem ismertek a nagy tömegek előtt. Amikor, mint Indiana Jones gondolkozol, keresgélsz és egyszer csak meglátod magad előtt azt a fura alakzatot, amelynek keletkezése megmagyarázható ugyan tudományosan, de mégis van ott valami különös, ezidáig megfejtetlen rejtély.

A Bükk hegység lábánál lágy lankák között megbúvó Cserépváralján vagyunk. Autónkkal leparkolunk a piros jelzés közelében és a főutcától felfelé haladunk. Utunkat az apró falu házai, kutyáinak csaholása kíséri. Orgona illat tölti be szaglószerveinket és üde zöld körülöttünk minden.

Bóbita tenger

A szebb napokat megélt ifjúsági tábor faházai mögött focipálya húzódik, bár ezt csak a kapuk megléte bizonyítja, mert most épp pitypang mezőként funkcionál a terület. Az árnyasabb részeken sárgállik a pitypang, a melegebb részeken pedig már csak a bóbitája hajladozik. Mintha megelevenednének a hetvenes évek és a Boney-M összes tagja táncba kezdene.

Átvágunk a réten és fürkészőn keresgéljük az erdőben azt az ösvényt, amely a különös sziklaformációkhoz vezet minket. A jelzés elkerüli ezt a területet, hogy ez véletlen vagy szándékos-e nem tudom? De ezzel biztosítva van, hogy csak az találja meg a sziklákat, aki direkt ezeket keresi! Felkapaszkodunk egy emelkedőn és valahol az átláthatatlan, sűrű erdőben, meredeken alattunk kell lennie az első sziklának. Szétválunk, hogy nagyobb területet tudjunk átfésülni, Atika a bátrabb és a gyorsabb, hamarabb lejjebb ereszkedik és hamarosan hallom is, ahogy örömmel kiáltja, hogy „Megvan!” Még néhány lépés és én is meglátom az épp előttem tornyosuló sziklát.

Kaptárkő a zöldben
Kaptárkő a zöldben

Nem bánom, hogy csalán, tövis és egyéb ragacsos fűfélék gazdagítják a nadrágomat, mert közelebb szeretnék jutni, szemügyre szeretném venni a mai nap első kaptárkövét.  

Magát a sziklát a vulkánikus tevékenység hozta létre és a víz, szél koptatta ilyen formájúvá. Már a szikla is különös képet nyújt, ahogy büszkén áll, dacolva az idő vasfogával. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a formákat, hogy fülkéket vájtak beléjük, ennek okára mindenféle teória született a történelem során. A legelterjedtebb magyarázat az volt, hogy méhcsaládokat költöztettek a kis fülkékbe. De ez a teória megdőlni látszik, ha a fülkék elhelyezkedését tekintjük, mert van, amelyik a föld szintjén található és van amelyik megközelítése szinte lehetetlen, olyan magasan helyezkedik el. Meg aztán ez a kaptár igen „nehezen mozgatható”, így kérdéses, hogyan is teleltek volna át itt a méhek?

A fülkék minden kaptárkövön máshol találhatóak, látszólag semmilyen rendezőelv nem határozza meg az elhelyezkedésüket.

A keletkezésük idejét se tudják pontosan meghatározni, egy biztos, írásos említésre semmilyen régi iratban nem kerülnek, így úgy vélik, hogy jóval azelőtt keletkezhettek, amikor írásba foglalták volna a történelmet.

Bámulom a kúp alakú sziklát és nézem a belé vájt fülkéket. Vajon kik és miért alakították ilyenné ezeket a természeti képződményeket? Vajon végeztek itt valaha régészeti feltárást?

A kúp fotótémává válik, minél jobban szeretnénk megtalálni azt a látásmódot, ami visszaadja a csodát, amit látunk.

A háborítatlan természet magához ölel minket. A szomszédos fán egy madárfészek lakói csirregnek szüntelenül, sürgetve szüleiket, hogy minél hamarabb tálalják fel nekik az ebédet. Egy kis fakopáncs suhan el a fejünk felett és kapaszkodik bele a fa törzsébe, hogy megkezdje szakértő kopogtatását. A völgyben alattunk az erdő neszez, a napfény melengetően teríti be a lombokat.

A kúp alatt egy alig észrevehető ösvény vezet el minket a másik két formációhoz. Csodásan bújnak meg itt az erdő mélyén, de abban biztos vagyok, hogy nem céltalanul.

Visszaindulunk a falu felé, mert a közút másik oldalán is jelez a térkép néhány kaptárkövet. Az ifjúsági tábor előtt megyünk át a hídon és a kereszteződésnél a jobb oldali földúton haladunk tovább egy tanyáig. Itt göndör szőrű disznók, mangalicák heverésznek az árnyékban, egészen addig, amíg Atika füvet nem dobál be nekik, mert akkor mind lelkesen közeledik felénk, némi csemege reményében. Mindenhol mangalicák vannak, kicsik és nagyobbak, sőt, édes kis csíkos hátú malackákat is felfedezünk az egyik elkerített részen. Atikát alig tudom a továbbhaladásra rávenni.

Csíkos hátú mangalicák

Végül a major után az erdőben, megint csak út nélkül emelkedni kezdünk, hogy ráleljünk a következő kőre. Hamar meg is találjuk a szabályos kúpot. Ebédünket itt fogyasztjuk el, majd leülünk és hátunkat a kúpnak vetve sziesztázunk. Mintha ezt erre találták volna ki, a vastag mohatakaró puha és kényelmes fotelt szolgáltat a pihenéshez.

A térkép szerint több kaptárkő is van a közelben, de út nem vezet hozzájuk. Kiválasztjuk melyikhez is lenne érdemes elmenni, és irányszöget mérünk és nekivágunk az erdőnek. Felérve a domb tetejére sűrű erdő fogad minket, úgy tűnik nem lesz egyszerű a továbbjutás. Az aljnövényzet leginkább csípő magasságig érő csalánból áll. Pillanatra elmélázok, hogy megér-e ennyit ez az egész, de magával ragad a keresés izgalma és most már „csak azért” se adom, adjuk fel! Kidőlt fákat lépdelünk át és küzdjünk át magunkat a masszív aljnövényzeten. Aztán egyszer csak ott tornyosul előttünk a mai nap legnagyobb kaptárköve a Nagy-kúp. Óriásinak tűnik az eddigiekhez képest és persze a fülkék ezekből se hiányoznak. Nem messze tőle van a Kis-kúp, ők a Csordás-völgy kaptárkövei. Innen már úton haladunk, néha még a jelzéssel együtt is. Felmegyünk a Várhegyre, megcsodáljuk a gabona vermeket és a várból feltárt falakat, majd gyorsan leereszkedünk a faluba.

A rejtélyes kaptárkövek

Másnap rábukkanok erre a filmre a rejtélyes kaptárkövekről. Kiderül, hogy egyszer már végeztek régészeti feltárásokat, de nem vezetett közelebb a megoldáshoz. Bulgáriában van egy hasonló terület, ahol a sziklákba épp ugyanilyen fülkéket vájtak, és az ottani kutatások szerint halotti hamvakat helyeztek el bennük. Ez lenne talán a kaptárkövek rejtélyének megoldása? Nem tudni még, az biztos, hogy az országban több, mint 100 helyen vannak ilyen leletek.

Akárkik, akármikor is hozta létre ezeket az alkotásokat, felkeresésük izgalmas kaland.

2 hozzászólás

Hozzászólás a(z) Margo bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük