Lélekringató

Ringatózás a természet lágy ölelésében

(Avagy mi is az az erdőfürdő)

„Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.”

/Wass Albert/

Évtizedek óta járom az erdőt, de amikor rábukkantam a természet felfedezésének eme formájára, akkor értettem meg, hogy mindig is ezt kerestem.

Mindig tudtam, éreztem, hogy az erdőben, a fákban van „valami.” Valami láthatatlan erő, energia ami feltölt, megnyugtat, növeli a kreativitást, segíti az elmélyülést és mosolygásra ösztönöz.

Sok kultúrában tartják szentnek a fákat, gondoljunk csak az életfára, vagy akár arra, hogy Buddha is egy Bodhi-fa alatt érte el a megvilágosodást.

De ne menjünk ennyire messze az időben, idézzük fel az Avatar képkockáit Eywaval a csodálatosan világító, életet és biztonságot adó fáról. Vajon mese ez vagy a valóság egy másik vetülete?

Éveken keresztül kerestem azt a módszert, amivel elő tudom segíteni, hogy a velem kirándulók is megtapasztalják milyen fantasztikus kaput tár ki önmagunk felé az erdő, a fák ereje, így találtam rá a shinrin-jokura.

A shinrin-jokut (erdőfürdő) a japánok fejlesztették ki, tudományosan is bizonyították, hogy az erdőben eltöltött idő milyen pozitív hatással van az ember fizikális és mentális egészségére. A teljesség igénye nélkül említhetem, hogy

  • csökkenti a vérnyomást,
  • csökkenti a stresszt,
  • enyhíti a dühöt, idegességet,
  • erősíti az immunrendszert,
  • fokozza az energiaszintet,
  • csökkenti a vércukorszintet,
  • segít a fogyásban,
  • javítja a koncentrációs képességet és a memóriát
  • segít az alvásban.

Miért pont Japán? Hát hol is máshol, amikor olyan hagyományaik vannak, mint a „hanami”, a virágnézés, amikor tavasszal a virágba borult cseresznyefák alatt üldögélnek és piknikeznek? Vagy a „cukimi”, ami pedig az őszi holdnézés időszaka, amikor a legszebb és a legfényesebb a telihold, akkor egy csónakba is ülnek, hogy a vízben tükröződő teliholdban gyönyörködhessenek.

A japán kultúrában az ember és a természet nem függetlenek egymástól, hanem egymás részei. A japánok, ha bezárják házaik ajtaját, akkor sem rekesztik kívülre a szél vagy a madarak hangját.

A japánok tisztelik a természetet, mert ősi hagyományaik és vallásaik szerint az erdőben van istenségeik lakhelye.

Japánban elindult a nemzeti egészségvédő program 1982-ben és megszületett az első kijelölt shinrin-joku helyszín az Akaszava erdőben, amit „nyugalom erdejének” is nevezhetünk.

Ma már Japánban hatvankét erdei bázis és rengeteg sétaút van a gyógyhatásúnak minősített erdőkben, a bázisokon orvosok, erdőterápiás szakemberek nyújtanak segítséget a látogatóknak. Japán után számos országban ismerték fel és terjedt el az erdő jótékony hatását felhasználó erdőfürdőzés, erdőterápia.

De mi is történik egy erdőfürdőzés során?

Az öt érzékelési csatornán keresztül kapcsolatba kerülünk az erdővel felhasználva annak regeneráló hatását.

A legegyszerűbben úgy mondhatnám, hogy látunk, hallunk, tapintunk, szagolunk, ízlelünk és lehetőséget adunk arra is, hogy mindez bekapcsolja a hatodik érzékünket is épp ott és akkor ahol vagyunk. Megtanulunk a jelenben lenni.

Az erdőfürdőt végezhetjük egyedül és persze csoportosan is, mindkettőnek megvan a maga előnye. Ha egyedül vágsz bele, akkor a magad ura vagy és te döntöd el, épp merre veszed az irányt. Ha másokkal együtt mélyülsz el, akkor a csoport képes együtt rezegni, egymást segíteni, igazán értően együtt lenni.

Nem kell hosszú gyaloglásra számítani, ez inkább kényelmes séta, sok megállóval és elmélyüléssel.

Nekem az erdőfürdő, az, amikor magad mögött hagyod a külvilág minden zaját, zavarát belesimulsz az anyatermészet lágy ölébe és hagyod magad ringatni a széllel, miközben eggyé válsz a mindenséggel és megengeded, hogy a lelked örömtáncot lejtsen a falevelekkel és együtt dúdoljon a patak csobogásával.

Blaskó Margó

Egy hozzászólás

  • Bánhidiné Vilma

    Engem is elkap ez az érzés amit te leírtál.Akár erdőben, vagy ha egy gyönyörű fát meglátok, vagy a hegyek között.
    Kiegészíténem annyival hogy a zöld szín árnyalatai, az őszi színkavalkád, a téli táj csöndje, nyugalma is nagyon kellemes érzést vált ki belőlem. Üdv.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.