Túra advent idején a Johannesbachklamm szurdokban
Ez az apró mesebeli szurdok Würflach település határában bújik meg. Különleges alkalomból érkezünk ide, az évente egyetlen egy hétvégén megrendezett adventi vásárra. Készítettem egy kis videót a képekből.
A vásár parkolás után gyalogosan közelíthető meg, de máris ízelítőt kapunk a meghittség és kreativitás feelingjéből. Szűk kacskaringós utcácskákon át, enyhe emelkedővel érjük el a szurdok bejáratát, ahol kedves úriemberek buzdítanak arra, hogy a 2,5 eurós belépő jegyet megvegyük.
Az utcák feldíszítve, szolid, stílusos, környezetbe is illő fa díszekkel. Itt üstökös repül az egyik virágtartóban, máshol farönkből készített angyalok bújnak meg a szikla tövében. A kifuserált ablaknak is jut szerep, mert karácsonyfa rajza díszíti és üzenő táblaként üdvözli az ide érkezőket. Stílusosan zöld fenyőfa a jegy, többen fájlalják is közülünk, amikor a jegyszedő leszakítja a „lábát” a fenyőnek.
Az adventi vásárt a patak mindkét partján építik fel. Ahol tér van, faházikók sorakoznak egymás után, forralt bor illata terjeng. Gyorsan átszaladunk a vásáron, egyezünk meg, de már az első óriás hóembernél hosszú perceken keresztül fotó szünetet tartunk. Még szerencse, hogy még csak most pakolnak, így tényleg képesek vagyunk tovább menni.
Akkor ér véget az árusoknak felállított terület, amikor beszűkül a tér és az út ösvénnyé lesz a patak parton. Pár lépés után mosolyogva, csilingelve szalad a patak mellettünk. A fenyőfák kíváncsian szemlélik a hangyaként alattuk sétálgató embereket. Néhány méter után aztán máris elénk tárul a szurdok izgalmas része, feltűnnek a falépcsők, fapallók. A magas sziklafalakat vastag moharéteg borítja, közöttük pedig összeszűkül a patak és csobogva keresi útját.
Békességet, nyugalmat áraszt a táj és így december tájékán csak a mohaszigetekről aláereszkedő jégcsapocskák emlékeztetnek minket a télre.
A fapallók a sziklafal oldalában vezetik a látogatót, megengedve, hogy egész közel kerüljön a mohás falakhoz, hogy rácsodálkozzon a szűk szurdok meredekségére, majd átível a patak felett, hogy más perspektívát nyisson meg a vándor előtt.
Aztán a fapalló egy keskeny ösvénybe torkollik, ami mellett tovább zenél a patak. Nem véletlen, hogy a kis szurdok nevét a híres zeneszerzőről Bach-ról kapta! 🙂
Végül egy tisztásnál egy menedékház fénye vár ránk, bent épp élőzene fogad és az osztrák hütték kedves vendégszeretete. Ki teával, ki sörrel, más egyéb finomsággal múlatja az időt.
A meleg vendégfogadás után visszafelé is végigmegyünk a szurdokon, újabb fotóknak adva esélyt, majd megérkezünk – az ezúttal már nyitva lévő – vásári területre.
Van itt mindenféle kézműves portéka, vicces kerámiák, kovácsolt vasak, mézeskalácsok, tevetej csokoládé és teveszőr zokni is egy igazi teve társaságában. A vásár apró, az eladók mosolyognak és kedvesek, nincsen nagy tömeg, így mindenki annyi időt tölt el nézelődéssel, amennyit csak szeretne.
Sötétedéskor felkapcsolódnak a fények, meggyújtják a gyertyákat és az egész területet átjárja az őszinte karácsonyi várakozás. Ausztria legnagyobb karácsonyfája is örömmel szórja szét fényét és szeretetét az arra járókra.
Aki teheti, mindenképp járjon maga is utána ennek a kedves kis varázslatos helynek.
