Magyarország

Vadregényes sziklaszoros a Bükk mélyén

Kisbuszunkat Cserépváralján az étterem előtti parkolóban hagyjuk és útnak eredünk, hogy belessünk a Bükkalja vulkanikus világába. A Bükk hegység mészkőből áll, de a déli lejtőjénél elterülő Bükkalja mégis egy vulkanikus tevékenység képződménye. Cserépváralja, mint ahogy a neve is sugallja egy egykori vár alatt épült.

A vár maradványa

A falu központjából indul a piros jelzés, ahonnan egy erős emelkedő után érkezünk meg egy kápolnához, amit 1788-ban építtetett a terület akkori birtokosa a francia eredetű L’Huilliere család egy kastéllyal együtt, amihez a vár köveit is felhasználták. A kápolnát ma már nem használják.

Mellette áll a török kori kút, eredetéről nem sokat lehet tudni, vélhetően a török időkben épülhetett, a romantikus külsejét az 1860-as felújítása során kapta, amikor a kastélyhoz tartozott. A kút mélysége több mint 65 méter, a legenda szerint a víz szintje körül létezik egy titkos alagút, amely talán a várba vezetett. Hogy így van-e vagy sem, ma már a történelem homályába vész, mi csak a kerítésen kívülről tudjuk megcsodálni.

Kidőlt fák

Innen a várhoz szinte vízszintes úton jutunk fel, az úttól jobbra a riolittufába vájt fedett gabonatárolóra bukkanunk, ez egy nagy terem, amelyben több kis üreget vájtak a falba, amelyeknek régen ajtóik voltak. Kinézetre akár lakni is lehetett benne.

Tovább sétálva az út mentén gabonatároló vermeket lehet szemrevételezni, amelyekben állítólag a Tardról ideszállított árpa tárolását végezték. A vermek egymástól pár méterre vannak szépen sorban, 6-12 méter mélyek és igazi kuriózumnak számítanak.

Az ösvény

Pár méter emelkedés után az egykori impozáns várból csak néhány sor kő, kis falmaradvány tekint vissza ránk. 2004-ben kezdődött ásatási munkálatok szabadították ki az eddig kövek alá rejtőzött falmaradványokat. A vár legrégebbi leletei alapján az Árpádkor idején épülhetett. Túlélte a törökök támadásait, illetve pusztításukat követően újjá építették. A Rákóczi féle szabadságharcot követő osztrák megtorlást azonban már nem élte túl, mint megannyi más várunk sem.

A rét

E kis kitérő után újra a piros jelzést követjük és hamarosan egy szűk kis harmatos réthez érünk, ahol már mosolyogva várnak ránk az őszi kikericsek. Gyönyörű lilába, rózsaszínbe borul a mező, ide-oda kapkodva próbálunk minél jobb beállítást találni egy-egy fotóhoz.

Mohás sziklák

Elégedetten vesszük az irányt az árnyas fák közzé, miközben az aljnövényzetben meglapulva követik utunkat az andezit sziklák. Oly régóta állnak már egy-egy helyen, hogy sűrű moharétegek vertek tanyát rajtuk. A Tardi ér medrén többször átkelünk, az egykor völgyalakító munkát végző víz most nyári szabadságát tölti, száraz lábbal araszolunk át a köveken.

Alsó szoros

Az Alsó szoros sziklavilága, a kövek brokátja, a madárhangok dallama arra ösztönzi kis csapatunkat, hogy adjuk át magunkat a pillanatnak és csak figyeljük a körülöttünk lévő világot. Megállunk és elcsendesedünk, elménk megnyugszik, elűz minden zavaró gondolatot és csak hallgatjuk a madarak énekét, a holló kvakogását, a levelek suttogását, figyeljük a fény játékát a fák törzsein, az egyik törzsről árnyéksmile nevet vidáman rám. Milyen jó lenne még maradni és csak figyelni!

Alsó szoros

A völgyben vezető út lassan emelkedni kezd, egy dzsungeles sziklarengeteget kerülünk ki felfelé emelkedve, de aztán újra a völgylábban találjuk magunkat, de ezúttal a meglapuló sziklákat felváltják a völgy mindkét oldalán őrt álló óriási sziklaformációk.

Kisfiú

A Felső-szorosba érkeztünk, ahol több méter magas sziklaoszlopok méltóságteljesen néznek le ránk. Az egyik formáció alatt felfigyelek két kisebb sziklára, akik kővé vált szerelmespárként az örökkévalóságba dermesztették csókjukat.

A csók

Találunk ezután még sértődött hátat fordító férfiút, kissé kocka fejű, de annál vidámabb kisfiút is. A meseszép sziklavilág a közéjük benőtt fákkal igazi harmonikus világot vetítenek elénk. Kissé lassan haladunk, mert minden lépésnél más kép jelenik meg vetítővásznunkon.

Kősziklák

Az alig 2 km hosszú Kő-völgy végére érünk és a hosszan elnyúló Dobi rétre érkezünk. Itt még nem bontottak szirmot az őszi kikericsek, itt még nyári meleg fogad bennünket.

Felső szoros

Rövid pihenő után, megújulva indulunk neki a Kis Farkas kő emelkedőjének. Ide nincs jelzett út, de egy óriási kőnyíl mutatja az irányt merre érdemes elindulni. Igen meredek kapaszkodás veszi kezdetét, de szerencsénkre nem tart hosszú ideig és igen hamar egy sziklaszirthez érkezünk.

Innen már jól kivehető a szemben lévő Nagy Farkas-kő sziklája. Felmegyünk egészen a csúcsig, amit körbenőtt az erdő és bár a csúcson egy kis tisztás fogad, a kilátás nem túl zavartalan. De az egyetlen öreg fa árnyékában egyszemélyes kilátó lapul. Felmászva máris a lombok fölött nyílik a panoráma.

Kis Farkas kő

Ebédszünetünket a sziklaszirten nézelődve töltjük el. Innen már csak lefelé vezet út vissza Cserépváraljára. Persze csak jelzetlen erdei utakon, de mind kiválóan járható. Lefelé megkóstoljuk még az éppen érő somot, van, aki kökénnyel próbálkozik, kissé húzós íze még nem a legideálisabb, de az első dér majd biztosan megteszi a hatását.

A Kő-völgy varázslatos táj, igazi mesevilág, bátran ajánlom bárkinek!

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük