Kék túra Bódvaszilas –Tornabarakony

Rossz időt jósoltak az előrejelzések, de a kék túrás magot ez nem rémítette meg, töretlenül haladt Bódvaszilas irányába. Csepergett az eső, de mivel nincs rossz idő csak rosszul öltözött turista, ezért Michellin bábukká változtunk és elindultunk.

Rögtön egy nyílegyenes rövidítéssel kezdtünk, ami szépen a szántóföldek mellett vezetett. Előttünk az Esztramos hegy félig lebontott tömbje mutatta az utat.

A régi bánya vasúti töltésére felkapaszkodtunk és haladtunk előre a bokrokat kerülgetve. Aztán egy rozsdásan csillogó tárgy tűnt fel előttünk, fölébe magasodva az alatta hömpölygő víztömegnek. Elértük a Bódvát és az átkeléshez egy sínpár mellett egy 10-15 cm széles göbös vaspár nyújtott lehetőséget. Adrenalinszint emelés elkezdődött.

A bátrak libasorba állva szépen elindultak keresve a megfelelő lépést.  Lassan haladva, kerülve a göböket szépen mindenki átért, fújtunk nagyot odaát.

Aztán pár lépésre tőlünk már ott volt a jelzett kék ösvény, így becsatlakoztunk. Bátorságunkat a kockásliliomok bólogatva ismerték el.

A Juhász-patak hídján már szinte észrevétlenül haladtunk át, a patakban szépen csordogált a napsütötte víz.

Az Esztramos hegy aljánál a Rákóczi barlang bejáratához értünk, ide csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni. El is terveztem, hogy majd egy meleg nyári napon eljövünk ide is kipróbálni a barlang kihívásait.

Esztramos hegy neve feltehetőleg a „strm” – meredek jelentésű szlovák szóból ered. Már a középkorban is bányásztak itt időszakonként vasércet, de az igazi nagyipari kitermelés 1940-ben kezdődött és 1960-ig tartott. Később a hegy mészkövét kezdték el fentről lefelé letermelni, amit az ózdi nagykohókba szállítottak, mint kohászati segédanyag. 1996-ig folyt itt a kőbányászat aztán leállították, ezzel a környék legjelentősebb munkalehetősége is megszűnt.

Az Esztramos hegy bányászata során feltárt hasadékokban, üregekben 4-5 millió évvel ezelőtti állatok csontmaradványaira bukkantak, köztük 20 eddig ismeretlen állatfajéra is. Az egyik ilyen ősrágcsáló az Estramomys nevet kapta, illetve az itt megismert ősállatcsoport új rétegtani egységet alkot, amely az Estramontium nevet kapta, így az Esztramos hegy nemzetközi hírnevet szerzett a tudományban.

A régi bánya épületei mellett elhaladva egyre több kedves ki házikó (egykori üdülők) bukkant fel, találgattuk is melyik van használatban még. Aztán a Potranyik (Malomárok) patak hídjánál felfedeztem a kiírást, hogy egykori vízimalom helyére érkeztünk, Bódvarákó településre értünk. A falut először 1283-as oklevél említi Rákó néven, ami valószínűleg rákban gazdag vizeket jelenthetett. A falu a Szalonnai család birtoka volt, aztán persze többször tulajdonost váltott, és a XVIII. században az akkori földesúr katolikus szlovákokat telepített a faluba, innen a Potranyik patak neve is. Az egyutcás faluba érve régi házak sorakoztak egymás után, a legtöbbjüknek új gazdája lehetett, mert ott sorakoztak a felújításhoz az anyagok is az udvarokban. Mintha lassan életre kelne a falu, számos porta már pompásan felújítva, megőrizve a régi házak arculatát.

Kávézásra hívó ajtóra leszünk figyelmesek az egyik háznál, előtte asztalok és néhány szék kínál pihenőt a megfáradt vándornak. Meglepetésként, kiváló vendégszeretet és remek kávék várnak ránk. Megtudom, hogy itt akár meg is lehetne szállni és rögtön kiderül, hogy házigazdánk az Esztramos kalandtúra egyesülettel szervezi az Esztramosi barlangtúrákat, így korábbi elhatározásomat máris megerősíti a személyes találkozás, jövünk még ide barlangtúrázni!

Szívből ajánlom a kis vendéglátóhelyet minden arra járó túrázónak!

Bódvarákó után kezd emelkedni az útvonal a Szalonnai hegység gerincére. Az egyik oldalági völgy neve Blaskó-völgy, sajnos nem jutottam közelebb a hely nevének eredetéhez, de szívemnek kedves élmény ilyet látni a térképen.

Hosszasan és meredeken emelkedünk, szeretném megmutatni a többieknek a Martonyi pálos kolostort, más néven a Háromhegyi pálos kolostort, amely az egyik legszebben és legjobb állapotban megmaradt pálos kolostor hazánkban. Felülről ereszkedünk alá a völgybe, az utat traktorok fölszántották, ezért inkább az erdőn közelítjük meg a látványos épületet.

Már messziről látszik, hogy nem leszünk egyedül ott, de ahogy közelebb érünk elképedve látjuk, hogy mindenütt emberek vannak, szinte tömeg veszi körül az épületet. Esznek, sztoriznak és úgy tűnik, hogy fogalmuk sincs, hogy hol is vannak.

A pálos rend az első és egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. A pálosok mindig az erdőkben, a természetben, forrás és barlang közelébe építették meg kolostoraikat. A pálosok nem egyszerű keresztény rend voltak, hanem az ősi magyar vallás és tudás továbbörökítői. Sohasem véletlenül épültek oda a templomaik, ahová, ők pontosan ismerték a szent helyek erejét.

Ez a hely is egy ilyen hely, csak nyitott szívvel és lélekkel kell odaérkezni.

Valahogy most, mintha bezárultak volna a kapuk, vagy csak én magam zártam be az érzékelőimet, nem tudom, most csak az emberek hangoskodása tűnik fel és a magasztos hely energiája semmivé foszlik számomra.

Kissé szomorúan bandukolunk tovább, megállapítom, hogy sokkal jobban szeretek kis csoportban túrázni, mint egy ilyen óriási létszámú csapattal. Olyan, mintha pont a lényeg veszne el, a sok ember csak egymással kapcsolódik és elfelejti, hogy miért is jött az erdőbe, elfelejti, hogy tisztelettel és szeretettel kéne fordulnia a természet felé, de leginkább odafigyeléssel.

Innen már szinte csak lefelé haladunk, elhagyva a kék négyzet és a kék + jelzést, amelyek Bódvarákóra, illetve Tornaszentandrásra vezetnek be, utunktól északra a Mile völgy és forrás mellett haladunk el. A völgy mélyén egykor kis falu állt, lakói faszénégetéssel foglalkoztak (mile=faszénégető boksát jelent). A tatárjárás azonban ezt az apró falut sem kímélte, elpusztult.

Hamarosan a Slokk tető fenyvesei között járunk, aminek a neve Tornabarakony középkori vasművességéhez kapcsolható, itt halmozták fel a kohósalak maradványokat. A falun keresztül fut a Barakonyi patak. A terület birtokosa az 1300 években Barakony fia, János volt. A törökdúlás idején elpusztult a falu, majd Kárpátaljáról ruténokat telepítettek be.

A falu gyönyörű környezetben csendesen bújik meg zsákfaluként a Barakonyi völgyben, tornácos, szoknyás házai derülve köszöntik az arra járót. Varázslatos helyszín, gumicsizmás patakban játszó mosolygós gyerekek, igazi felüdülés beszippantani a boldog békeidők levegőjét ott.

Ma itt fejeztük be a kéket, éhesen kanalaztuk a paprikás krumplit, miközben a felhők játékát figyeltük a fejünk felett.

Blaskó Margó

2023. március 27.